Rozsdakoporsóból bársony- és selyemkoporsókba mint jelenből kivetett állathámjától fosztott kisbetűs hiánylény nyugtalan ütemekkel kopogok át múltsírok sorvadt karú lakóihoz állok az embermagány toronyház-tetején szűkös percek kisvilágába a sehányadik század csutakban úszó rozsdakoporsójába gyömöszölve mint felejtés túsza de nem felejtek mert már nincs mit csak sejtem hogy vannak élőbbek minálunk emlékezőbbek kiket nem tép cafatokra digitális … Bővebben: Támba Renátó: Neszek a rozsdakoporsóból