– Mindig mindenkinek segíteni akarok, mindenkiről gondoskodni akarok. Ha meglátok egy rászorulót az utcán, tudom, hogy cselekednem kell. Tudod, egyszerűen nem tudom elviselni, hogy nem teszek valamit az emberekért. Azt hiszem, hogy én egy ilyen… egy ilyen… – lehetett hallani a kis belvárosi sörözőben, amint az egyik leanderekkel és muskátlikkal körülvett teraszon egy vékony, viszonylag … Bővebben: Ocsovai Ferenc: Kilenc múzsa (1.)