Ott vártam a sorok között. Hallgattam. Figyeltem. Néztem. Láttam. Csak néha szóltam, ha volt mit mondanom. Összegyúrtam a hallott s látott dolgokat. Min-den kis darabot, hiánytalanul. Szobrot formáztam belőlük, gyönyörűt. Nem hibát-lant, de csodálni valót. Végül most takarítok. Nyomasztó teher az elkészült alko-tás. Így minden mozdulat nehéz. Felsöpröm hát kimondott kevéske szavam. Szá-molok, s döbbenek. … Bővebben: Farkas László: Sorközök