Farkas László: Sorközök
Ott vártam a sorok között. Hallgattam. Figyeltem. Néztem. Láttam. Csak néha szóltam, ha volt mit mondanom. Összegyúrtam a hallott s látott dolgokat. Min-den kis darabot, hiánytalanul. Szobrot formáztam belőlük, gyönyörűt. Nem hibát-lant, de csodálni valót. Végül most takarítok. Nyomasztó teher az elkészült alko-tás. Így minden mozdulat nehéz. Felsöpröm hát kimondott kevéske szavam. Szá-molok, s döbbenek. Mind megvan, egy sem ért célba. Mint falra hányt… Kár ér-tük, de ha már így van, szétválogatom. Kedves, bíztató, dorgáló, vidító, sok egyéb. Mind külön, rengeteg doboz. Újrahasznosítsak? Friss még mindegyik, egyik sem kopott. Mégis, mi végre tenném? Egybeöntöm hát az összeset, s lera-gasztom. Ha nem beszél a szó, mond-e bármi mást majd a csend? Lehet. Gyilkos erővel bíró némaság, mint párbeszéd. Tán üvöltenem kellett volna, karom lóbál-va, hogy itt vagyok. Változni bármivé, mi észrevehető. Mindegy. Úgy tűnik, így nem látszottam. Kevés szóból alkotott mondataim mutattak bár, mégis mélyen elrejtettek a sorközök.
Farkas László prózája legutóbb a Szöveten: