2024.06.14.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Farkas Arnold Levente: A Patria helyén

Farkas Arnold Levente: A Patria helyén

5 min read
A karácsonyra kapott könyveket mindig elolvasom. Ha például valaki könyvet írna egyszer egy reneszánsz szaxofonosról...

A karácsonyra kapott könyveket mindig elolvasom. Ha például valaki könyvet írna egyszer egy reneszánsz szaxofonosról, Eszter pedig azt a könyvet megvenné nekem karácsonyra, akkor én azt a könyvet elolvasnám. Tavaly karácsonykor egy vastag könyvet kaptam a keresztes háborúkról. Elolvastam. Igaz, már csak Szaladin[1] nevére emlékszem belőle, aki a Dekameronnak is szereplője. A Dekameront akkor olvastam, amikor Drezdában[2] jártunk. Az egyik legszebb drezdai élmény, hogy az egyik nap Eszterrel bebarangoltuk a Zwingert. A legtöbb festmény fogorvosokat ábrázolt, akik éppen fogat húztak. Ott találkoztam először Francisco de Zurburán[3] képeivel is.

A reneszánsz szaxofon[4] egy elfeledett hangszer. A reneszánsz idején mantuai furulyának hívták, aztán évszázadokra eltűnt a koncerttermekből. Reneszánszát a reneszánsz szaxofon a huszadik század végén élte, amikor hangját és lehetőségeit felfedezte a híres görög zeneszerző, a reneszánsz szaxofonosként aposztrofált[5] Hermés Dionüsziosz Iózenész. Először tizenhetedik szimfóniája harmadik tételében használta, majd szonátát írt brácsára, hárfára és reneszánsz szaxofonra, végül pedig megkomponálta Odüsszeusz az alvilágban című művét, ami voltaképpen egy versenymű reneszánsz szaxofonra és zenekarra. A bemutatón maga a mester[6] vezényelt.

A románok népi hangszere, a reneszánsz szaxofon, románul fluieras, balkáni eredetű. A legismertebb román reneszánsz szaxofonos, Costantin Hermeias, a tizennyolcadik században[7] élt. Kottáit a Román Nemzeti Zeneakadémia levéltárában[8] őrzik. Amikor a múlt nyáron Eszterrel Bukarestben jártunk, kikértem Hermeias kottáit. Nagyon izgalmas anyag. A merített papírlapokra valószínűleg lúdtollal ürömből és marhavérből kevert tintával hordott fel valaki török, görög, bolgár, szerb, albán, román és magyar népdalokat, népies dallamokat. Csupán egyetlen dalnak jegyezte le a szövegét is cirill betűkkel. Ennek a címe[9] Libelula. Hermeias egyébként írástudatlan volt.

Bukarestben elmentünk egy reneszánsz szaxofonos koncertjére, aki kötőjel nélkül játszott együtt rezzenéstelen dzsesszzenészekkel. Zongora, dob, bőgő, trombita, klarinét, szaxofon és reneszánsz szaxofon volt a felhozatal. A koncert után megittunk egy konyakot az egyik cafe bar teraszán, majd a szállodába visszatérve hajnalig olvastunk. Eszter egy kortárs magyar írónő regényét olvasta a végítéletről, én pedig ezt a könyvet[10] a reneszánsz szaxofonosról, aki Bukarestben[11] rezzenéstelen dzsesszzenészekkel játszott együtt. Kora délelőtt ébredtünk. A töröknél ebédeltünk a Creanga utcában. A török tea[12] után megkerestük a temetőt a Szent András templom szentélye mögött.

Bukarestben megkerestük a Szent András templom[13] szentélye mögötti temetőben Nicolae és Elena sírját. Ezerkilencszáznyolcvankilenc decemberében végezték ki őket egy hónappal tizenegyedik születésnapom[14] előtt. Eszter virágot, falevelet, fenyőtobozt és érdekes mintájú kavicsot helyezett a sírra. Egy padon ülve a reneszánsz szaxofonos koncertjéről beszélgettünk. Éjfélkor indult a gép. Visszamentünk a szállodába, bepakoltuk a bőröndöket, ettünk néhány sajtos szendvicset, majd aludtunk pár órát. Sárga taxival mentünk a repülőtérre. A repülőtéren szóba elegyedtünk egy görög házaspárral. A férfit Hermésnek[15] hívták, a feleségét Athénénak.

Bukarestben sztrájkoltak[16] a reptéri dolgozók. A jegyek árát visszafizették. Vonattal mentünk Nagyváradig. Csatlakoztak hozzánk görög barátaink is. Hermésről kiderült, hogy zeneszerző és reneszánsz szaxofonos, Athéné pedig kottamásolással keresi a kenyerét. Beszélgettünk zenéről, filmről, képzőművészetről és irodalomról, aztán mindenkit elnyomott a buzgalom. Kolozsvárig aludtam. Csucsánál felébredtek a többiek is. Hermésnél volt egy pakli magyar kártya. Azt mondta, a görögök a magyar kártyát román kártyának hívják, úgy tudják, Tell Vilmos[17] a legnagyobb román szabadságharcos. Tudor Vladimirescu[18] a legnagyobb román szabadságharcos, aki rajta volt a régi huszonöt lejesen.

Büdösség terjengett az aluljáróban. Vizeletfoltok hirdették az örökkévalóságot. Mert a hajléktalanok, mint az örökkévaló, nem kézzel épített hajlékban[19] laknak. Athéné és Eszter öklendezett. A reneszánsz szaxofonos és az általános iskolai magyartanár próbálta elnyomni az undort. A felszínre érve fellélegeztek. Az állomás épülete előtt betuszkolták a lányokat egy sárga taxi hátsó ülésére, a csomagokat a csomagtartóba, aztán Hermés beült a felesége mellé. Ismered ezt a várost, kérdezte Hermés. A szülővárosom. Elviszlek benneteket egy szállodába. Mivel itt születtem, a szállodákat csak kívülről ismerem, nem laktam[20] egyikben sem. Abba viszlek, amelyik kívülről nézve[21] a legtöbbet ígéri.

Cetlire ír[22] fontos vagy fontosnak látszó szavakat, kifejezéseket, mondatokat. Hermeias, a tizennyolcadik századi román reneszánsz szaxofonos Moldvában született, de már gyerekkorában Erdélybe került. Kiválóan megtanult magyarul, németül és törökül. Hangszerét a magyarul török síp néven ismert hangszer mintájára maga készítette. Élete végén Brassóban telepedett le. Százötven kottalap maradt fenn a neve alatt. Első életrajzírója szerint írástudatlan volt. Ezt az ellentmondást Noica[23] azzal igyekszik feloldani, hogy Hermeias Brassóban egy Hans Sax nevű szásznak mondta tollba a hangjegyeket. A románok írástudatlanok voltak, a magyar írástudók nem értettek[24] a hangjegyíráshoz.

Csütörtökön Herméssel futottam össze a Fő utcán. Milyen jó, amikor őszintén szeretsz valakit, kezdte a reneszánsz szaxofonos, amikor saját önzésedet valaki más önzése miatt háttérbe szorítod. Igen. Megtorpanásra és gondolkodásra késztetnek az efféle mondatok. Talán meg kellene kérdezni, hogy hogy van Athéné, milyen a szállás, mit adnak a mozikban, de az idegen számára a város nem úgy létezik, mint annak a számára, aki ott született. A Patria volt gyermekkorom kedvenc mozija. Ott láttam először a Macskafogót. Magyarul. Román felirattal. A románok soha nem szinkronizálnak. A Patria helyén ma szórakozóhely van, nem probléma, ezt jelenti az angol név.


[1] Meg Bouillon Gottfried nevére, aki beütötte a fejét egy sziklába.

[2] Jakabéknál vendégeskedtünk.

[3] Érdekességképpen jegyzem meg, hogy a spanyol festő ugyanabban az évben született, mint a költő Zrínyi Miklós. Ugyanabban az évben is halt meg. Vele nem vadkan végzett, hanem egy rosszul kezelt fog.

[4] Etruszk pásztorok használták először. Nyírfából faragták. A reneszánsz szaxofon elnevezés azért ragadt rá, mert alt szaxofon, bariton szaxofon és tenor szaxofon létezik ugyan, ám a mezzoszoprán szaxofont elfelejtették kitalálni, a mantuai furulyaként is ismert hangszer azonban azt a hangterjedelmet képes befogni, amit egy mezzoszoprán szaxofon is képes lenne, ha létezne. De nem létezik.

[5] A mester nevét az anyakönyvvezető, a T-né, elírta.

[6] Majd összerogyott és meghalt.

[7] 1732-ben szóletett Moinesti-en, 1777-ben halt meg Brassóban.

[8] Str. Enescu nr. 46.

[9] Bartók és Kodály népdalgyűjtő útjuk során találkoztak a Libelula dallamával és szövegével, a dallamot Bartók fel is használja brácsaversenye második tételében.

[10] Épp ezt.

[11] Bukarest egy remetéről kapta a nevét, mint Vác. Bukarest román neve (Bucuresti) szó szerinti fordításban annyit tesz, boldog vagy.

[12] Ahmednél a teáért nem kell fizetni.

[13] Szent András apostol különösen tisztelt szent az ortodoxok körében.

[14] Valószínűleg januárban születtem.

[15] Elírta nevét az anyakönyvvezető, a T-né.

[16] Követelték, hogy huszonöt százalékkal emeljenek a bérükön.

[17] Meg is lepődött, hogy Rossini a román történelemből merítette témáját.

[18] Ugyanaz a monogramjuk.

[19] Vö. János evangéliumában azzal a résszel, amikor Jézus a szamáriai asszonnyal beszél.

[20] Valószínűleg Nagyváradon születtem.

[21] Ez a Fekete Sas Szálló, románul Hotelul Vulturul Negru. A Rimanóczy Kálmán által tervezett szecessziós Sas Palotában található, amit gyerekkoromban csak úgy hívtunk, a sas alatt, mivel a bejárat fölött egy hatalmas, színes üvegablak látható, amin egy kiterjesztett szárnyú fekete sas repül Várad fölött.

[22] Bukarestben az Enescu utcában. Közel ahhoz a helyhez, ahol egy lakássá átalakított üzlethelyiség kirakatában Szilágyi Domokos lakott.

[23] A Mathesis szerzője. Párizsban Ciorannal Hermeiasról, Adyról és Nietzschéről beszélgettek.

[24] A románok írástudatlanok voltak, a magyar írástudók nem ismerték a hangjegyírást.

Farkas Arnold Levente legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.