én áldatlan napon született csillagot követtemmikor házad verdesett ablakszárnyait tördeltemüvegtollakkal megírt csíny gyermekségembenkivetett föld eltiport ég játéka irgalmatlanságom a világ négy sarkában arccal befelé fordulva várlaktudatlanok neveznek angyalnak istennek sátánnakmegidézlek engem idéznek háttal támaszkodom rádtápászkodó hullásokon a feltámasztottak sorfalának állok mindegy hány zápor sikamlik a vakmerő testennem leszek izma se csontja se a szoptatott kegyelmenhol … Bővebben: Tóth Olivér: Keselyűköddé