Tóth Olivér: Keselyűköddé
én áldatlan napon született csillagot követtem
mikor házad verdesett ablakszárnyait tördeltem
üvegtollakkal megírt csíny gyermekségemben
kivetett föld eltiport ég játéka irgalmatlanságom
a világ négy sarkában arccal befelé fordulva várlak
tudatlanok neveznek angyalnak istennek sátánnak
megidézlek engem idéznek háttal támaszkodom rád
tápászkodó hullásokon a feltámasztottak sorfalának
állok mindegy hány zápor sikamlik a vakmerő testen
nem leszek izma se csontja se a szoptatott kegyelmen
hol partért vezeklő darvak sirályok repültek keselyűköddé
magának fogadott égtáj a céltalanság száll alá fölé köröttem
a világ négy földjén foggal kifelé ránk mordulva várnak
köztudottan neveznek árvának mostohának ember fiának
megigéztek téged arccal borult teströgök három szegre szórtan
hátamra fordult föld virágzik esőben szélben sárban hóban
szeretni jöttem téged megcsúfolt létben felvértezetlenül
hajlott íve lettem akaratodnak gyűlölten mint az élő kegyetlenül
aki holt ernyed avartagjait már nem fogja fájás annak az ütleg is játszás
hívtalak verés után a kacagást tengerire térdepelten megnevezetlenül
Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten: