2024.11.12.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Tóth Olivér: Keselyűköddé

Tóth Olivér: Keselyűköddé

én áldatlan napon született csillagot követtem
mikor házad verdesett ablakszárnyait tördeltem
üvegtollakkal megírt csíny gyermekségemben
kivetett föld eltiport ég játéka irgalmatlanságom

a világ négy sarkában arccal befelé fordulva várlak
tudatlanok neveznek angyalnak istennek sátánnak
megidézlek engem idéznek háttal támaszkodom rád
tápászkodó hullásokon a feltámasztottak sorfalának

állok mindegy hány zápor sikamlik a vakmerő testen
nem leszek izma se csontja se a szoptatott kegyelmen
hol partért vezeklő darvak sirályok repültek keselyűköddé
magának fogadott égtáj a céltalanság száll alá fölé köröttem

a világ négy földjén foggal kifelé ránk mordulva várnak
köztudottan neveznek árvának mostohának ember fiának
megigéztek téged arccal borult teströgök három szegre szórtan
hátamra fordult föld virágzik esőben szélben sárban hóban

szeretni jöttem téged megcsúfolt létben felvértezetlenül
hajlott íve lettem akaratodnak gyűlölten mint az élő kegyetlenül
aki holt ernyed avartagjait már nem fogja fájás annak az ütleg is játszás
hívtalak verés után a kacagást tengerire térdepelten megnevezetlenül

Tóth Olivér verse legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.