Majának
 
 
Azon a napon történt, amikor hetven lettem.
Gyertyát a tortán nem fújt senki, múltat
s pillanatot minek ünnepelni. Azért persze
jó volt veled. Zsebemben gyűjtöttem illatodat.
 
Harmincnyolc fokban csontot ért a napsugár,
a halott pincesoron rozsdásodtak a lakatok,
hallgathatták szomjas vándorok sóhaját.
A Vaskapu utca egyik kerítésének léce leszakadt,
magával rántotta a k betűt, tovább sétáltunk
Vasapun, téptünk magunknak harmóniát.
 
Az ösvény szájánál szépen szólt a trombitavirág,
Luis Amstrong sem különbül zenélt. Csodálatos
világ. A meredek emelkedőn titkoltuk, hogy
szaggat a derekunk, a szandálodra fogtad a lassú
haladást. A Lila-hegyi kilátó elérhetetlen maradt,
visszafordultunk, fájt a feladás. Kúszó borostyánok
mosolyogtak, tovaröppent egy rigó.
 
Este a világra tártuk hálószobánk ablakát, szeretkezés
közben nem érzi az ember a szúnyogcsípéseket.
A Veszélyes viszonyokat néztük kopott laptopomon,
poloskák koppantak a falakon, vadászni indultunk,
megosztottuk a kivégzéseket. Hatalmas molylepke
landolt a monitoron, roncsolt testét azóta sem
sikerült lemosnom.