Tóth Olivér: Fegyvertelen áhítat

Fegyvertelen áhítat

Tóth Olivér

őrült vagy ha gyermekségedre
fogatlan konokságod telepíted
csigaháza pityókaházak helyett
kezedben kereszt roppan és törik

koptatott melleden körös-körül por
a vértek küszöbödig léptek érted
remélt értelmed tejfogait ellopták
hogy megszólítsanak ősszel ne félj

a kibékülés magaddal váratlan ünnep
hosszú csend robaja vendégelt évekig
tétovaságod fonta sorsod kócos este is
nyakadon masni megelégednél talán

nem lehet hogy hirtelen felismert torzó
nyárpelenkát mos a szél olajjal ken meg
egy szál dudva is jól esne a névtelenségben
senkié a föld hol senki ég s a lélek száll felé

a fátylad homlokodon árnyalt katonáid házában
ráncolt őszinteség kutat és fegyvertelen áhítat
gyóntatás közben bűnbe ejti égett nyelvemet
kanócfák rügyrongyait tépik lombikfények