Világűr látta magzatvizünket add meg
Nekünk ma, hogy el ne apadjon a vér!
Megszülessen újra a megfogant kenyér,
A gyermekáldást tőlünk ne tagadd meg!
 
Add meg nekünk a kínt és a gyötrelmet,
Fájjon a gonoszság, –  és égessen a rút!
Tudjuk meg, –  mért ront a lélekháború –
S mi rágcsálja szét a megtartó gyökeret!
 
Vezess múltunkból, jövő felé a mában,
Hadd imádkozzam tested templomában!
Pusztuljon el, ez a mérhetetlen vakság,
S ne nyomorítsa már sorsunkat gazság! –
 
Mutass utat, –  hogyan vesszen a közöny,
És mosollyá gördüljön arcokon a könny!