Fapofájú, álmos utasokat rázott össze-vissza a reggeli busz. Az ablakokon kicsapódott a pára, az elsuhanó táj alaktalan mozgása alacsony felbontású videónak tűnt, amit mintha csak azért vetítettek volna, hogy még melankolikusabb legyen a reggel. Még a nap is erőtlenül sütött, neki se volt kedve többre. Az emberek egykedvűen utaztak a munkába, némelyikük bóbiskolva, a szemükből … Bővebben: Magas Bianka: Szégyenfoltjaink