Bár még magasan járt a nap, az ösvény a magasban összehajló fák lombja miatt félhomályba borult. Az erdő alját uraló bokrok néhol bemerészkedtek az éppen csak kivehető keskeny csapásra, megpróbálva azt végleg elrejteni, miközben mérges házőrző módjára dühösen kapaszkodtak az ingébe és a nadrágjába. Nem számított, szinte észre sem vette, csak bandukolt komótosan. Fülledt idő … Bővebben: Farkas László: Kapu