Csapódnak ablakszárnyak, Uram ne hagyd elakadni a fényt, rám zápulni a sötétséget, ha már eloldoztál a magányosság oszlopától, hogy figyeljem ablakomból embernyi birodalmakban a mozgást, bábszínházban a bábokat, melyeket irányít kezed, hagyd meg ezt a kételyekkel teli szemlélődést, az átutazók kíváncsiságát, a lélek szomjúságát, a hideg futkosását az egyre érzékenyebbé borzadó háton.                                              *     *     … Bővebben: Csák Gyöngyi: Sóhajtások az ezredfordulón