– Rozi! Rozi! – kiabált Jolán a lányára. Dühös volt az egész világra, de leginkább magára. A férje a fronton, ő meg itt hét gyerekkel. Béla, a legkisebb még csecsszopó, ráadásul hasfájós és rossz alvó is. Aludna ő, de nem lehet! Egy anyának nem lehet! Ezek meg semmit nem csinálnak úgy, ahogy kéne! – Rozi! … Bővebben: Kabdebon János: Szégyen (I.)