Zsuzsi a tisztaszobában feküdt. Mikor Rozi belépett úgy látta, mintha aludna ezért óvatosan mellé ült, és megfogta a kezét. Elnézte barna fürtjeit, szép ívű orrát és apró, finom vonalú ajkait. Sosem látta magát túlságosan csinosnak, de a nővérét különleges szépnek találta. Csodálta, és sajnálta is egyszerre. Ahogy az anyja mondta.– Egy átok vagy! Majd meglátod! … Bővebben: Kabdebon János: Szégyen (II.)