Csendes este volt, a szavak rejtekben őrizték a múló pillanatokat. Halkuló lélegzeted mellett néma hangom imájával őrködtem. A gondolataim kuszálódtak, kisimultak, újra összefonódtak. A teljes kép bevonata nem volt ép, itt-ott megpattant. A hajszálnyi repedések mentén apró részletek bontakoztak, hogy aztán ismét összeolvadjanak az egésszé. A kép nem hullhatott szét, hiszen benne volt mindenkori lényed … Bővebben: Földi Erzsébet: Örökre szép