Handó Péter Zajlás Benned karcos az égboltozat. Lassan átbillensz az álmatlanságba. Belevésődsz a légbe, mint az ördögfogak. Te lehetsz az ember utolsó kegyetlen láza. Kitölt egy jobb sorsra méltatlan űr. Hátadba égetve a mindenségtérkép. Látó szemed – akár egy eltömődött kanül – épp oly élhetetlen valóságot mutat, mint a vérkép. Csillagfénybe borult az univerzumod határa. … Bővebben: Handó Péter: Zajlás