Handó Péter: Végtelen párbeszéd
Handó Péter
Zajlás
Benned karcos az égboltozat.
Lassan átbillensz az álmatlanságba.
Belevésődsz a légbe, mint az ördögfogak.
Te lehetsz az ember utolsó kegyetlen láza.
Kitölt egy jobb sorsra méltatlan űr.
Hátadba égetve a mindenségtérkép.
Látó szemed – akár egy eltömődött kanül –
épp oly élhetetlen valóságot mutat, mint a vérkép.
Csillagfénybe borult az univerzumod határa.
Szennyesen állsz. Csak a kormod fehéredik ki.
Még a szívednek is lesz egy behajthatatlan ára.
Létezzél, mint egy árnyalak! A világot magadban tudd kinyitni!
Handó Péter: Mandala (Digitális montázs)
Handó Péter verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?