Lauer Péter szieszta azt remélem, nem veszed észre; gyűrt ágyadra, ha néha lefekszem, újra élni álmod maradékát, és összekeverni az enyémmel, a nappal torlódó gubancai felveszik mind az éjjeli formát, én forgolódom itt a tilosban,bújnak hozzám elveszett társaid, űznek nyomodban csaholó kutyák, és esélyem sincs csak úgy kiszállni, amíg szét nem oszlatja az álmot asztali … Bővebben: Lauer Péter: szieszta