Nagy Csaba [Amin senki se nevet…] Itt ülök, megint, a szoba négy fala úgy szorít, mint egy részeg emlék hajnalban. A villanykörte zizeg, mintha mondani akarna valamit, de én már rég nem hallgatok senkire. A nő, aki tegnap itt volt, most csak a cigifüst helyén kering, elment – vagy én zavartam el, mindegy, ugyanaz. Van … Bővebben: Nagy Csaba: [Amin senki se nevet…]