Sziwery Balázs Képernyőidő Kívül a szépség. Lágy és emberi. Kinyújtózva megforgatom, képernyő fénye az arcomon. Hevenyészett vibrálása megakad sötétre barázdált homlokomon. Kiégett szememből csorgó áhítat rozsdacseppjei marnak. Édes Retina-szabadság. Képernyőidő kötelékben – simogató félegész. Belevesztem a ködbe, ebbe a színarany küszöbbe, nyárnak tűnő délutánba. Kapaszkodtam a telefon rácsába, pixelágak karcolták kezem véresre. Tudatos tudattalan magányába, … Bővebben: Sziwery Balázs: Képernyőidő