Tizennyolc éves voltam. Az egyetemre nem vettek fel, de ígéretes eredményeim elismeréséül – jó tanuló, jó sportoló! – az egyesület intézett egy sportállást, ahova hetente kétszer be kellett járnom dolgozni. Tanulni sosem árt, fiam, mondta anyám. Ebben igaza volt, semmit sem tudtam az életről és nem is sokat értettem belőle. 1980 – at írtunk. A … Bővebben: Zubornyák Zoltán: A körülbádogozott levegő