Sorban álltak a raktár előtt, kezükben a hátizsák és a kimenő ruha. Aki odaért a pulthoz, először a vállfán fityegő göncöket tette le, aztán mindent kipakolt, csajkát, kulacsot, kanálgépet, sisakot, sátorlapot. Levette a pokróckoszorút is, hogy a főtörzs lássa, megvannak azok a semmire sem való szíjak is. Akkor adták oda a barna papírzsákban raboskodó … Bővebben: Mezei Attila: Zászló