Kovács Jolánka A TÁRS A madár akkor jön, amikor a legnagyobb csönd van a házban. Ha világosodni kezd, már a párnám mellett ül mozdulatlan. Én sem moccanok, csak visszafojtom a lélegzetem, mint annyiszor. Hatalmas, akár kanpulykánk, Azazel. Vasvillák karmai. Tollai csapzottak, csontjaira tapadnak, azt hinnéd, leforrázta valaki. Csak egyik szemét látom, a jobb oldalit. Rémísztő … Bővebben: Kovács Jolánka: A társ