Nagy Csaba Az elfordított ég 2. Először csak egy kósza árnyék volt a levegőben. Alig észrevehető, alig több, mint egy pillanatnyi vibrálás a sarok sűrű sötétjében. Mint amikor a szem sarkából látni vélsz valamit, de mire odakapod a tekinteted, már nincs ott semmi. Valami mégis ott motoszkált, jelen volt, szinte kitapintható formát öltve a félhomályban. … Bővebben: Nagy Csaba: Az elfordított ég (2.)