Az utcák nem vezettek sehova – vagy éppen ellenkezőleg: mindenhova. Olyanok voltak, mint egy álomban, ahol bármelyik irány egy újabb történetbe nyílik. Hol egy ház gyomrába kanyarodtak, hol egy híd alatt haladtak el, majd hirtelen megint az égnek emelkedtek, csak hogy egy következő pillanatban a föld alá bukjanak. Nem lehetett tudni, hogy melyik irány számít … Bővebben: Nagy Csaba: Az elfordított ég (3.)