— Helló! Helló! Helló! Hát én ismerlek!  — Elnézést, hozzám beszél?  — Igen, igen, hozzád? De jó, hogy találkoztunk!  — Hagyjon már, jó ember. Sosem láttam magát!  — Nézzen csak meg! Szerintem ismer. Nagyon is jól. Na! Így profilból? Ugye?  — Nem. Nem hiszem.  — Pedig maga rám szavazott.  — Hol szavaztam? Az a gyerek volt.  — Dehogy is! Hát tudom … Bővebben: Kabdebon János: Senki és mindenki