Kabdebon János: Senki és mindenki

— Nem. Nem hiszem. 

— Pedig maga rám szavazott. 

— Hol szavaztam? Az a gyerek volt. 

— Dehogy is! Hát tudom én, hogy maga volt. 

— Hát. Lehet. De melyik műsorban láttam? 

— Melyikben? Engem sok helyen megtalál! Tudja, ki vagyok én? 

— Hát! Ha segít! 

— Na, figyeljen! Én vagyok az, aki a tévében táncol, főz, káromkodik, versenyez, reggeli műsorban ül, és mesél az életéről. Várjon, még nem fejeztem be! Képzelje, én vagyok az is, aki irányítja az életét! Én vagyok, aki megmondja, mit gondoljon, miért gondolja, és én mondom meg, mennyit ehet és ihat. Azt mennyiért veszi meg. Tőlem függ az élete, ember. 

— Na, ne bolondítson már! Ez mind egyszerre? 

— Jó üzlet, higgye el.  

— Már mért lenne jó üzlet. Maga bolond! 

— Na látja, ez kell nekem! Nyugodtan nézzen bolondnak! Sőt, mondja el a szomszédnak is! Beszéljenek róla! Mondtam, nekem dolgozik. 

— Szalagon dolgozok. Összeszerelek. Jól csinálom. Dezső, a főnök is megmondta. Jól csinálom. 

— Akkor Dezsőnek is mesélje el.  

— Úgyse hiszi el. 

— Az jó.  

— Magának minden jó? 

— Nekem? Minden jó, amit maga csinál! Jöjjön, menjen, neveljen gyereket, vásároljon, higgyen vagy kételkedjen. Legyen boldog vagy boldogtalan. Küzdjön vagy legyintsen! Nekem minden jó, amit maga csinál.

— Miért jó? 

— Ha megmondom, nem haragszik meg? Nem? Na jöjjön közelebb. A fülébe súgom. 

— Hát, tudja mit? Menjen a jó fenébe! Magát intézetbe kellene zárni! Mért nem viselkedik tisztességesen, mint minden jóravaló ember? Zaklatja a másikat, aztán meg sértegeti is. Maga egy senki! 

— Szervusz, Lajos! Mindjárt kész a vacsora. Tedd le magad! Szedek. 

— Hát, Gizám! Ma nagyon furcsa dolog történt velem. 

— Mesélj, Lajosom. Várj, bekapcsolom a tévét. Tudom, szereted hallgatni evés közben.

— Megállított egy ember. Esküszöm, életemben nem láttam, de bizonygatta, hogy ismerem. Aztán összehordott mindent arról, hogy kicsoda, és amikor szembesítettem vele, hogy bolond, még örült is neki.  

— Egyél, drága Lajosom! Kihűl a hús a tányérodon. Ennyivel van ennyi fizetésig. 

— Végül ott hagytam. Ide adod a sört? 

— Oda, oda. Mit mondott neked? 

— Megkérdeztem tőle, hogy magának minden jó? Azt mondta: minden. Aztán mutatta a kezével, hogy hajoljak közelebb, megsúgja miért. 

— És mit súgott? 

— Mondom, ott hagytam. Engem egy bolond ne sértegessen!

Kabdebon János legutóbb a Szöveten:

Kabdebon János: Temetői gondolatok – „Égessetek el!”