Apránként megértette a város elrejtett emlékeit. Nem olvasta őket, hanem inkább befogadta, mintha a kövek, a tér, az elhajló fény mind elmeséltek volna egy-egy történetet. Delmora nem csupán épületekből állt, hanem rétegekből, korszakokból, emlékekből, amelyek a térben egymásra rakódtak, mint a geológiai idő nyomai a földkéregben. Az utcák nemcsak helyszínek voltak, hanem események lenyomatai, amelyeket … Bővebben: Nagy Csaba: Az elfordított ég (5.)