Varga Árpád adriai magány még az előző két sírás száradását érzem a szememen s csak ürítek a sok antibiotikumtól és reménykedem a talán nyugodt éjszakában mely valahogy nem jön inkább távolodik tőlem mint egy messzi csillagköd tengeri sós pára plázás zene és izzadós tarka tömeg vérszívó-invázió szabad ég alatt s eléri bőrömet nem vonz a … Bővebben: Varga Árpád: adriai magány