Oláh Károly Hazafelé és mégis messze A dagály tapsa kísér,mint régi ismerős,ki mindig tudja,mikor kell megszólalnia. A tenger ringat.Mögöttem partok,előttem partok,és valahol közöttükaz életem. Dover fehér szikláilassan ködbe vesznek.Nézem őket,míg csak egy vékony vonalmarad belőlük. Így tűnnek el mögöttemvárosok, országok,idegen szobák,hajnali indulások. Mennyi út.Mennyi idegen ablakbólnéztem már ugyanazt a holdat.És mégis,mindig ugyanoda gondoltam. Egy utcára,ahol … Bővebben: Oláh Károly: Hazafelé és mégis messze