Nagy Gusztáv Századok terhe Mindig úgy jöttetek felénk, hogy a hátatokat láttuk. De hányszor rúgtatok belénk, és mi századokig álltuk. Magunknak tapostunk sarat, hogy legyen földünk, kunyhónk, kerestük az igaz utat, hogy élhessen még a „lurkónk”. Nekünk sosem volt kímélet, csak sárga fű, kihűlt parázs, sírjainkra nem jutott név, sietett értünk a kaszás. De bennünk … Bővebben: Nagy Gusztáv: Századok terhe