Nagy Gusztáv: Századok terhe

Nagy Gusztáv

Századok terhe

Mindig úgy jöttetek felénk,
hogy a hátatokat láttuk.
De hányszor rúgtatok belénk,
és mi századokig álltuk.
Magunknak tapostunk sarat,
hogy legyen földünk, kunyhónk,
kerestük az igaz utat,
hogy élhessen még a „lurkónk”.
Nekünk sosem volt kímélet,
csak sárga fű, kihűlt parázs,
sírjainkra nem jutott név,
sietett értünk a kaszás.
De bennünk a csend kiáltás,
makacsul ég még a parázs:
porba dönt a megalázás,
sorsunk nem gyász, helybenállás.