Milbacher Róbert: Variációk a múltra

Milbacher Róbert: Variációk a múltra. Két áltörténeti kisregény. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 2026, 146 oldal, 4499 Ft.

A karcsú könyvecske két kisregényt tartalmaz. Az első a P/S avagy utóirat a költő titkos életéhez címet viseli, a második: Kései tudósítás egy törvényszéki eljárásról, mely városunk utolsó boszorkányosnak mondott asszonyszemélye ügyében tartatott. Mindkettő – még az olvasás megkezdése előtt – talányos felütésekkel, allúziókkal szembesíti a befogadót. De nem olyanokkal, amelyeket nehéz volna felfedni. A P/S-jelölés, persze, jelenthet post scriptumot, miként azt a folytatás is sejteti, míg a második cím úgy hat, mintha egy újsághír, vagy valamilyen törvényszéki dokumentum feltárása volna. És részben az is mindkettő. Nyomozati anyag. Ugyanakkor a szövegben elhintett referenciák (nevek, tények, adatok) révén nagyon gyorsan le is hull a lepel ezekről a rejtélyesnek ható utalásokról. Mert ki ne ismerné fel a (P. S. monogram mögötti) költő haláláról szóló látomásban a valóságos személyt már az első pillanatban, még mielőtt Sándorról, Szendrey Júlia imádott első férjéről, vagy az Ál-Petőfik megjelenéséről szó esne a szövegben. Az sem kérdéses, és nem is igen kell nyomozni utána, hogy ki beszéli el a történteket, ha a narrátor rögvest elárulja magáról, hogy Szendrey Ignácz másik veje, a Kisfaludy Társaság elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Akinek mégsem „jönne le” rögtön: Gyulai Pál irodalomtörténész.

A második kisregényben pedig már a második oldalon egyértelművé válik, hogy egy Veress Rebeka nevű „boszorkányos személy” peréről van szó, s talán még az iskolai irodalmi tananyagtól sem kell erősen eltávolodni ahhoz, hogy azonnal nyilvánvalóvá váljék, melyik irodalmi térben járunk.  (Ismét csak azoknak, akik esetleg elfeledték: Arany János Vörös Rébék című balladájában.)

Sokkal több, első nekifutásra nem is egyértelmű, sőt rejtve maradó poétikai eljárás húzódik a regények műfajisága terén. Nem biztos, hogy Milbacher kisregényei csak azáltal lesznek áltörténeti regényekké, hogy a történelmi múlt dokumentálható anyagát, legendáit, illetve a költői kitalációt nem „akarja” egyértelműen elválasztani egymástól az elbeszélés. Sokkalta inkább, mert ezeket a történeteket nem történeti argumentumok és az irodalomtörténeti kutatások, hanem más regények és irodalmi szövegek legitimálják. Ehhez kell igazi vásott fül és komoly jártasság, hogy ezeket a mozzanatokat felfedezzük!

Bence Erika

Legutóbb a Könyvajánlón: