Balajthy Ferenc: Toll és papír

    /”Csak az olvassa versemet,
   ki ismer engem és szeret,”/
   (József Attila)
 
                                    Csak a szegény emberből lesz költő,
                                    Egy toll kell hozzá, pár üres papír!
                                    Szíve Hatalmas lesz, – mire fölnő,
                                    Csak tiszta lapra, s tiszta kézzel ír!
 
                                    Csak a szegény emberből lesz költő,
                                    Mert, benne szület/pusztul a világ!
                                    Vértintával hímzett, sors keszkenő,
                                    Csak ezt a kincsét hagyhatja te rád!
 
                                    Csak a szegény emberből lesz költő,
                                    S majd legvégül, belőle mi marad?
                                    Nyári reggel, – felkapja egy szellő,
                                    Hogy mindig éljen, a Napba szalad!