Batári Gábor

Midhall töprengése a dolgok állásáról

Kozmikus porból lettünk
Kozmikus porrá leszünk,
Közösek bennünk az alkatrészek,
Bár néhol vannak hézagok rések,

De ott az űrkitöltő: csillagmalter,
Ősrobbanás, a teremtő valcer,
Vonzás-taszítás az ósdi habarcs,
Mely lelket-testet egybekavart.

A mennyekből leszakadt
Egy „Big bang”-nyi darab,
Fénygerezd
Az Örök szövetéből,
Egy szál
Kerubseregek gyöngycsillós
Hajából,
Aranyszegecs
A tér-idő metszetéből
Léket ütve az éter
Homorú hasába.

Confessio materialis

Éltet lehel magába az élettelen,
Lelket fakaszt magából a Lélektelen,
Öntudatra ébred: a szellem kígyója
Tekereg, sziszeg már sapiens fejében –
Sarjait végre istenné varázsolja.