Bartha György
[villanyt merít az éj…]
villanyt merít az éj
testes hálójában
meghajol
a csók
megfagy
elhagy
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
1. Tanunk a hold amint egymást szorosan átölelve hempergőzünk a csillogó szikár hóban lefelé a domboldalon. 2.Mikor az árnyékkal találkoztam, felsőbbrendű lényként viselkedett. 3.Megdöbbenta hátamba döfött kés gazdája,mikor szemébe néztem. 4.Meg akart mérgezni,láttam, hogy egy…
arcok néznek süket víz alól / a lassú Léthén / – lebukva fedi / feledés létüket / itt.
Meddő hun talaj, mint a szívem, amelyet / csak néhanap termékenyítenek meg bájos / olasz, brazil és oláh hajadonok apró lábai