Csák Gyöngyi: Ének halottaimhoz

Csák Gyöngyi

Ének halottaimhoz

felejtésem pora nem üli
Homérosz hőskölteményeit,
hollójának csendesíthetetlen károgásával
üzen, esténként Poe,
virtuóz litániára Bartók csalogat
zenével feszegeti rácsaim,
csizmatalp-alázta arcról
a vért gyengéden újra lemosom,
már nem kel fel többé,
nevét kétségbeesve, hiába kiáltozom,
gyűlölöm a vonatkerekek kattogását,
hallom mindegyikben őrült gyilkosát,
villámlom elszántan szavait,
szívemhez verődnek a Duna hullámai
viszem a Szerelmet a túlsó partra,
iszkázi sólyom, szigorú parancsra
remélve, mert nem remélni annyi,
mint nem is lenni már,
olthatatlan tűzben porladni senkivé
a világ óriás szemétdombján.