Turóczi Ildikó: Várakozás
Csendben ballagtunk, egy kisgyerek sírt az út szélén. Megálltunk, kollégám kérdezett tőle valamit, a gyerek hüppögve válaszolt. Kollégám dohogott, mormogott, valami nagyon nem tetszik neki: a gyermek éhes, neki ma nem maradt reggeli.
Turóczi Ildikó: Kereszt/metszet (levelek a táborból, 4. rész)
Hátizsákjára nézett. Váltásruha, két pár cipő, esőkabát, hálózsák, fogkefe, fogkrém, hátizsákja megszokott tartozékai. Leült, elővette a többoldalas tudnivalókat tartalmazó listát, a zsákjára nézett, majd ismét a listára, mi fontos és mi nem, napok óta nem tudta eldönteni.
Turóczi Ildikó: Csodára várva (Levelek a táborból, 2. rész)
Az országot átszelő Fehér-Nílus középső részének mocsárvidéke, a Szudd, a Nílus-medence legnagyobb mocsárvidéke: területe esős évszakban meghaladhatja a 100.000 km²-t. A vidék kis falvait a dinka és a nuer törzsek lakják.
Turóczi Ildikó: Gyömbéres kávé, tücsök és gekkó (Levelek a táborból, 1. rész)
Csupa kietlen, kiszáradt, kiszikkadt földek mentén haladtunk, az út mentén csontra aszott állattetemek, alig száz kilométerrel odébb épp most kezdődik a kolerajárvány, mondja a sofőr, ki jól beszélt angolul.
