Fábián István: Öröktél: elmúlt november

Nagy Gáspárhoz        

Bevonjuk az eget:

óriás vitorlát.

Horizontunk

póktojásos kulcslyuk.

Volt egy ország,

milyen ország?

Merre volt

se tudjuk.

Tépett sebszél,

légző hiány,

körötte úsznak

lüktető homokpadok

és áttetsző vásznak

tettetnek vérző lobogókat.

Megolvadt

puskagolyó a szívünk.

Bevonjuk az eget:

körömmel tépett

zászló a holnap.

Szívünkben az erek

rozsdás szögekké hajolnak.

Október halott.

Arccal lefelé fekszenek a holtak.

Nincsen holnap.

Fábián István: zsöszví (grafika)