Siska Péter: Pecsétvörös; Jeltelen

Pecsétvörös

Nehéz az alkonyat. Nehezebb
lesz a hajnal:
egy asszony áll
a lassan úszó felhők alatt,
egyik kezében
üres korsó,
a másik a hasán pihen.
Káinnal terhes –

Jeltelen

Meddő,
porzó földutak.
Egy ember áll a tűző napon.
Hunyorogva nézi
a Teremtés határait –
túl éles a fény.
Túl nehéz.

Elindul
a lüktető nyárban:
lassan, ahogy a homok
a Bárány vérét,
fölissza
az ég.