Odáig

Csikai Gábor

a nyár kell hogy védje itt
a Mindenség rétjeit
a széteséstől hiszen
néhanap még fölviszem

mindazt mi lent ébredett
füvet csöndet életet
mert a Föld még oly konok
hogy az örök kordonok

közé be nem áll soha
inkább megyek máshova
oda hol a láng lakik
s ha a bordó árnyakig

eljutok már véget ér
utam s belém ég a tér
de lehűt majd az idő
vassá lesz a levegő