Odáig
Csikai Gábor
a nyár kell hogy védje itt
a Mindenség rétjeit
a széteséstől hiszen
néhanap még fölviszem
mindazt mi lent ébredett
füvet csöndet életet
mert a Föld még oly konok
hogy az örök kordonok
közé be nem áll soha
inkább megyek máshova
oda hol a láng lakik
s ha a bordó árnyakig
eljutok már véget ér
utam s belém ég a tér
de lehűt majd az idő
vassá lesz a levegő
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
