Hányadszor esik
darabjaira a világ,
hányadszor remeg
talpunk alatt a föld,
jól kitol velünk
a kíméletlenül zajló
hangos tusakodás
porondon a jó
és rossz bohóc,
valaki bekiabál,
vajon lesz-e holnapunk,
emberkönnyben,
embervérben
csapódik ki
a tömény igazság,
hirdeti tanait
a nagy didakta,
megértetek a pusztulásra,
sírjatok csak sírjatok!
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
