Bartha György
[csöpög a csap…]
csöpög a csap
csurognak a szavak
lakatosért kiáltok
mikor túltelítődik
a tér
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Beváltatlan Handó Péter Szelíd félelemmel szunnyadok el. Szárnyaim az álomszorításban csonka karokká sorvadnak. Szálltam korábban. Magába zár egy fotel, hogy rémeimet süppedni lássam, amint csontjaimba csontot lehel valami bizarr lélek. Istenhez beszélek. Még ő sem…
Szerelmére gondolt talán / az újhold leple alatt / vagy a tó partján járt a képzelete, / ahol először látta meztelenül / a csillagokat Kinnebrook.
Ami hímpor marad belőlem rajta / a rím kedvéért kivesző szóval: / talán csak gravitációs félhám