I.


A haragos szélben
egy másik test melegét keresi.
Húzza, húzza maga után
az idegen, fehér tájat:
nem érti, miért csattan mindig az ostor.
Nem érti, miért
vérzik.


II.


Hiába hát
minden. Egy állat sem érdemli ezt –
ráhúz még egyet. Amire nincs,
magában szavakat keres:
az egyik a torkán akad,
öklendezni
kezd –


III.


Nem a farkasok
órája ez. Nem is az angyaloké:
keményre fagy bennük a képzet.
A magasban – szikrázó,
vak monstrumok –
csak forognak, forognak
a csillagok.