Takács Zsuzsa: A maradás szégyene

Takács Zsuzsa: A maradás szégyene. Magvető Kiadó, Budapest, 2025, 67 oldal, 3999 Ft.

Az összegyűjtött verseket tartalmazó Vak Remény (2018) óta íródott versek rendeződnek négy ciklusba Takács Zsuzsa A maradás szégyene című új kötetében.

Valamikor, könyvtártan órán, úgy tanultuk, a terjedelem jelölésekor mindig a könyvben feltüntetett utolsó oldalszámot tesszük közzé, függetlenlenül attól, hogy utána még újabb lapok következhetnek. A maradás szégyene csak ebben az értelemben 67 oldal. Mindenesetre – ha az olvasó (mint e sorok írója) elég idős már ahhoz, hogy kevés alvással is megelégedjék – egy éjszaka elég az átsajátításához. A versek első átolvasásához. Ha úgy gondolkodunk, hogy a verseskötetet nem „kiolvassuk”, mint ahogy a regényeket.

Takács Zsuzsa könyvét egy gyorsan elkészülő kritika reményében egyik hetilap küldte számomra egy bajai csomagpontra. Kivéve a tartóból meglepett a könyv karcsú „feszessége”. Ám ez a könnyed és személyes hangvétel inkább az olvasása kiváltotta feszültség oldását szolgálja, mintsem komolytalan hozzáállásom bizonyítéka. Mert amúgy nem egy könnyű olvasmány, még a viszonylag kis terjedelem és a rövid versek ellenére sem.

Sötéten ragyogó versvilág.

(B. E.)