zöldezer és ezer zöld:
ahol fehéren-vörösen
vitorlává feszülnek
egyetlen életű begóniák.

színarany és aranyszín:
ízzik a búcsúzó erdő,
földszín mélyébe rejti
a lehulló, ügyetlen glóriát.

hófehér fehér a hó:
a foszló ködben kerengő
szárnykavarta szél suhan,
jeget roppant a karcos jégvirág.

füvek élén hasad az ég:
fönt kölök felhők szaladnak.
minden csak örök könnyűség,
nevetik a sanda agóniát.