Csák Gyöngyi
NOVEMBERI ETŰD
Beékelődve a novemberi délutánba,
tanújaként az élet-halál körforgásnak,
beékelődve a múló pillanatba, látva
sorsazonosságunk a hullásban rejlik,
micsoda szomorú-szép délután ez,
homályborogatás ereszkedik
a leveleiket hullató fák fájdalmára.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Sziwery Balázs Ismrős érzés a fűzfa alatt Halad a nap, lángol az idő, gyűl a pára, lendül az ég. Sárba ülepedett mártír vagyok, egy hang nélküli elsietés. Ecce Homo – és sirályt karmol az ég.…
színes vagy / fekete-fehér / esetleg inkább szürke / szemcsés / dokumentum / szófukar marad
Minden bizonytalan és semmi sem eredeti, jobb híján az éj sötét bársonyára dobott kavicsok hamis fényei mutatják az utat, ami sehová nem vezet. Jófelé megyünk, mindegy merre botlunk el valamiben. Hanyag szelek korbácsolják kékülő körmünkön…