Ódor Bendegúz: Cystis Fibrosis

Az esélytelenek nyugalmával.
Nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér.
Sok gondolatom van, mégis üresnek érzem magam. Bennem van a forrás, de nincs felettem kút.
Három éve kaptam egy gyógyszert, megmentette a szánalmas seggem.
Első gondolatom: bassza meg, miért pont én?
Az volt a személyiségem, hogy egy cystis fibrosis nevű genetikai rendellenességben szenvedek. Belekényelmesedtem.
Újratervezés: találd meg önmagad.
Jól esne egy villásreggeli. Olyan, hogy sokan vagyunk, de senki nem szól hozzám.
YouTube video on, külvilág off.
Kevesebbet pörgetem a social médiát, elegem lett a közéletből.
Megváltozott minden, elillant a gyermekkori báj. Elkezdtem újra nézni a meséket amiken felnőttem, keresem a válaszokat.
Nosztalgia: gyász a mostra.
Önző voltam, túlontúl gyorsan akartam bepótolni az elvesztett éveim. Nem szeretném rosszul érezni magam azért, mert az igazodás hiánya bennem otthont talált. A magányom átalakulóban.

Kóbor macskák nem léteznek. Mindegyiknek van gazdája, csak épp keresik egymást.
Mondottam: ember küzdj, és bízva bízzál.
Az életem értelme saját magam lettem.
Jelen akarok lenni a pillanatokban úgy mint még ezelőtt sose nem. Néha csak meg szeretnék állni és nem is tudom, körbetekinteni. Visszagondolni a megtett útra és azokra, akik ezt velem ellentétben kurvára nem tehetik meg.
Viszont a haladásom érdekében le kell tennem végre azt a súlyt, hogy miért pont én.

A múlt fáj, a jövő félelmetes, a jelenem pedig most éppenséggel megfoghatatlan, de az álmok végre valóra válhatnak: szóval, űrhajós leszek, megmentem a világot, és megtalálom életem szerelmét.

Ódor Bendegúz legutóbb a Szöveten:

Ódor Bendegúz: Hazamegyek…