Kovács Jolánka: Moszkva környéki esték

Kovács Jolánka

Подмосковные вечера

Milenának

Amikor az első göröngyök kíméletlen kegyetlenséggel
kezdtek dörömbölni a leeresztett koporsó fedelén, és
egyre sebesebben zúdult rájuk a többi, már nem is a
göröngyök, de a kiásott föld súlyos tömege, fenségesen
szép muzsika csendült, elnyomva a könyörtelen, durva
hangokat, hisz nem gyászzenét húztak az ismert helybeli
zenészek, hanem orosz népdalokat, orosz dallamokat,
lélekbe hatoló melódiákat. Neki, amiket szeretett. Milena,
szóltam, Milena, neked muzsikálnak, ugye hallod? Az órák
óta lábát lógató eső meggondolta magát, szabadon hagyta
a temető fölötti óriási levegőteret a szárnyaló muzsika-
szónak, és Milena áradó mosollyal intett vissza a felhők
mögül: Hallom ám, hisz másképp hogy kerültem volna
ilyen könnyedén a felhők fölé? Nézd már, szerinted azok
ott angyalok? Miket kérdezek, onnan lentről te őket nem is
láthatod. És olyan derűs volt, olyan derűs az arca, mint rég,
oly sokszor, amikor nagyokat nevettünk együtt, ő meg én.

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten:

Kovács Jolánka: Párbeszéd